Az utóbbi hetekben észrevétlenül, mégis határozottan kezdtem el más tartalmak felé fordulni. Olyan videókhoz, amelyekről korábban talán azt gondoltam volna, hogy „na, ez nem nekem való”. Spirituális témák, elcsendesedés, jelenlét, elengedés. Régen ezeket túl elvontnak tartottam. Ma viszont éppen ezek tartanak életben.

És ezt most szó szerint értem.

Mert egy időben – túl hosszú időn át – mást néztem. Politikai híreket. Véleményeket. Elemzéseket. Összeesküvés-elméleteket. Minden, ami feszültséget keltett, valamiért vonzott. Mintha nem tudtam volna levenni a szemem a lángoló híroldalakról, a kommentháborúkról, az „igazságkereső” monológokról.

És közben… szép lassan szorongani kezdtem. Lassan, alattomosan, észrevétlenül.

A változás nem jött könnyen

A politikai hírek nézése nem csupán informálódás volt számomra. Egyfajta kényszeres figyelem, egy láthatatlan póráz, ami minden nap újra és újra visszarántott. Tudni akartam, „mi van a világban”, de közben egyre kevésbé tudtam, mi van bennem.

Aztán egy napon, teljesen véletlenül, rákattintottam egy YouTube-videóra, ami valami spirituális témáról szólt. Talán meditáció volt, talán egy előadás az elengedésről. Nem is emlékszem pontosan. Csak arra, hogy valami megváltozott bennem.

A videó végére furcsán könnyűnek éreztem magam. Nem akartam azonnal másik videóra ugrani. Nem akartam véleményt formálni, vitatkozni, igazságot keresni. Csak ültem, és jól voltam.

És tudod mit? Ez régen nem fordult elő velem.

Miért olyan nehéz a váltás?

Mert a régi szokások kényelmesek. Még akkor is, ha fájdalmasak. A politikai hírek világa egy adrenalinfröccs: minden nap történik valami, amitől kicsit ideges leszel. Ami felháborít, elkeserít vagy feldühít. És te reagálsz. Megosztod. Elmondod. Átbeszéled.

De közben belül zajlik valami sokkal veszélyesebb: szépen lassan elveszíted a belső békéd.

A spirituális videók ehhez képest teljesen más világ. A legtöbbször nincsenek benne izgalmas fordulatok, nincsenek világmegváltó leleplezések. Csak csend van. Lélek. Tudatosság. És olyan mondatok, amik nem felháborítanak, hanem megérintenek.

„Ez agymosás…” – mondják mások

És talán igazuk van. De ha ez az agymosás azt jelenti, hogy elcsitul a zaj a fejemben, akkor kérek még belőle. Mert annyi évig voltam tele dühvel, feszültséggel, véleményekkel, hogy már azt sem tudtam, ki vagyok én valójában, ha nem foglalkozom a világ „nagy dolgaival”.

A spirituális tartalmak nem próbálnak meggyőzni semmiről. Nem rántanak magukkal. Nem építenek ellenségképet. Épp ellenkezőleg: lecsupaszítanak. Szembesítenek azzal, ami bennem van. Megmutatják, hogy van egy belső világom, ami addig csak halk suttogás volt a harsány külső zaj mögött.

És ezt most már nem akarom elveszíteni.

Miért érzem magam jobban?

Mert most először, hosszú idő után nem kívül keresem az igazságot, hanem belül. Már nem akarok mindenről tudni. Nem akarok mindenbe beleszólni. Nem akarok mindig képben lenni.

Csak jól akarom érezni magam a saját bőrömben.

És furcsa módon, ezt épp azok a videók adják meg, amelyekről régen azt gondoltam, hogy „fura ezoterikus maszlag”.

Ma viszont ezek segítenek elindulni befelé. Magam felé. És ez sokkal nagyobb út, mint bármelyik politikai narratíva követése.

Hová vezet ez az út?

Nem tudom pontosan. Nem lettem „megvilágosodott”. Nem vonultam el egy kolostorba. Csak elengedtem egy információforrást, ami túl sok feszültséget hozott az életembe, és helyette választottam valamit, ami megnyugtat.

Talán egy nap újra érdekelni fog a világ dolga. Talán majd újra belenézek, mi történik odakint. De addig… hadd figyeljek kicsit befelé.

Mert érzem, hogy jót tesz nekem.

Tippek, ha te is változtatnál:

☕ 1. Cseréld le a reggeli hírolvasást!

Indítsd a napot egy rövid spirituális videóval, vagy csak csönddel. Ne hagyd, hogy mások hangulata irányítsa a tiedet már kora reggel.

📵 2. Törölj ki néhány csatornát, ami feszültséget kelt benned

Nem kell örökre. De egy időre. Figyeld meg, mennyivel könnyebb lesz a napod.

🧘‍♀️ 3. Adj időt magadnak – és a csendnek

Nem kell rögtön érteni, amit hallasz. Nem baj, ha valami „elvontnak” tűnik. Csak figyeld, milyen érzéseket kelt benned.

✍️ 4. Írd le, mit érzel

Nem a világ állapotáról, hanem magadról. Egy mondat is elég: „Ma kicsit nyugodtabb vagyok, mint tegnap.”

🌱 5. Ne szégyelld, ha más útra lépsz

Lehet, hogy a környezeted nem érti. Lehet, hogy „agymosásnak” nevezik. De ha te jobban vagy tőle – ez a lényeg.

Lehet, hogy nem mindenki ért meg

De nem is kell. Mert ez most nem róluk szól. Hanem rólam. Arról, hogy mennyi feszültséget cipeltem évekig. És hogy most végre teszek valamit magamért. Nem tökéletesen, nem rendszeresen, nem tudományosan alátámasztva.

Csak úgy, ahogy nekem jól esik.

És ha ez agymosás, akkor hadd legyen az. Mert talán épp az volt a baj, hogy túl sokáig nem mostam át a gondolataimat. Hogy nem volt „lelkizés”, csak hírek, hírek, hírek. És közben szépen elfáradtam.

Most viszont megint hallom a saját hangomat.