Szombat reggel van. Nem csörgött az ébresztő, nem kellett rohanni sehova. És én ezt kihasználtam. Nem a mosnivalókhoz nyúltam először, nem az e-maileket frissítettem, nem a híreket pörgettem végig a telefonomon. Ehelyett vettem egy mély levegőt, elkészítettem a kávémat, és leültem egy könyvvel. Egy igazi könyvvel. Nem egy "ma kellene elolvasni" típusú önsegítő kiadvánnyal, hanem egy olyan olvasmánnyal, amiben tényleg el lehet merülni. Valami olyasmivel, ami gondolatot ébreszt és közben lecsendesít.

És tudod, milyen jó volt?

A lassú reggelek ereje

A hétköznapok reggelei általában elég kiszámíthatóak – vagyis inkább kaotikusak. Felriadok, próbálom kitalálni, milyen nap van, aztán gyors készülődés, közben egy fél kávé valahol elfelejtve, és már pörög is a nap. Hétfőn még lelkes vagyok, kedden már kicsit kevésbé, szerdán meg már azt sem tudom, hol tartunk. És ilyenkor várom a hétvégét, de amikor megérkezik, gyakran annyi mindent akarok bepótolni, hogy pont a pihenés marad ki.

Ma viszont máshogy döntöttem.

Nem volt tervem. Csak ennyi: egy lassú reggel. Egy kis csend. És egy könyv. Meg a kávám.

Nem hírek. Nem közösségi média. Hanem egy történet.

Az első gondolatom az volt: „Lehet, hogy meg kéne nézni, mi történt a világban.” Aztán eszembe jutott, hogy ez a gondolat már önmagában is fáraszt. A hírek mostanában nem adnak energiát, inkább elveszik. Sok a zaj, sok az inger. Egy pillanatig még éreztem a késztetést, hogy rápillantsak valamelyik hírportálra – de végül letettem a telefont. Tudatosan.

És ez nagy szó.

Nem azért, mert bármilyen "digitális detox" kihívást teljesítenék, hanem mert egyre inkább érzem: jó néha kizárni a világot, hogy meghalljam magamat. És ebben a könyvek fantasztikus társak.

A könyv, amit ma reggel olvastam, nem volt új. Mégis újra meglepett. Mert most más dolgokat vettem észre benne, mint korábban. Talán azért, mert én is változtam. Talán azért, mert most volt időm figyelni.

A kávé íze is más volt

Lehet, hogy csak képzelem, de a kávé is finomabb, ha közben nem kapkodok. Ha nem csak „koffein a túléléshez” üzemmódban iszom, hanem valóban odafigyelek. Ma nem egy korty után futottam el valahova, hanem kényelmesen, lassan kortyoltam. Kicsit meleg volt még, kicsit kesernyés, pont, ahogy szeretem.

Ez az egész reggel arról szólt, hogy lelassítsak. Hogy ne akarjak mindent egyszerre. Ne akarjak több lenni, csak jelen lenni.

És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szombat reggel adhat.

Miért olyan fontosak ezek a reggelek?

Mert ilyenkor nem mások elvárásai szerint működöm. Nem külső nyomás alakítja a napomat, hanem saját döntés. És ezek a reggeli döntések gyakran meghatározzák az egész hétvége hangulatát. Sőt, néha még a következő hetet is.

Amikor időt adok magamnak arra, hogy csak legyek, hogy gondolkozzak, hogy olvassak – olyankor kicsit összerendeződöm. Olyankor úgy érzem, nem csak élem az életem, hanem újra kapcsolatba kerülök vele.

És ez nem igényel sokat. Egy könyv. Egy bögre kávé. És egy kis csend.

Így alakítom ki a saját lassú reggeleimet

Ha te is szeretnél néha egy ilyen reggelt, íme néhány dolog, amit érdemes kipróbálni:

1. Kapcsold ki az értesítéseket már előző este

Ha reggel nem csipog a telefonod minden apróság miatt, könnyebb lesz nem a kijelzőt bámulva kezdeni a napot.

2. Készítsd elő a könyvet este

Tedd az éjjeliszekrényedre vagy az asztalra, hogy reggel ott legyen kéznél. Így nem lesz kérdés, mivel kezded a napot.

3. Legyen „szombat reggeli bögréd”

Egy olyan kedvenc bögre, amiből csak ilyenkor iszol. Ez apróság, de meglepően sokat számít a hangulatodhoz.

4. Engedd meg magadnak, hogy ne csinálj semmi „hasznosat” egy ideig

A világ nem fog összeomlani attól, hogy délelőtt 10-ig nem porszívóztál. Cserébe a lelked hálás lesz egy kis figyelemért.

5. Ne siettesd a gondolatokat

Ha olvasás közben elkalandozol, az is rendben van. Ez most nem teljesítmény, nem kihívás. Ez most te vagy, magaddal.

A reggelek, amik megmaradnak

Nem minden napot tudok így kezdeni. De nem is kell. Az a fontos, hogy néha sikerüljön. Hogy legyenek ilyen reggelek, amikre visszagondolok majd a zsúfolt hétköznapokban. Mert ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy van választásom. Hogy nem mindig kell rohanni. Hogy az is rendben van, ha csak vagyok – egy könyvvel, egy kávéval, egy nyugodt gondolattal.

És Te?

Ha ma reggel te is csak futva ittad meg a kávédat, vagy most épp az ebédet főzöd párhuzamosan három másik teendővel – ne aggódj. Nem maradtál le semmiről. Csak gondolj arra, hogy lesz egy következő szombat. Egy újabb reggel. És talán akkor te is csak leülsz, öledbe veszel egy könyvet, és hagyod, hogy minden lelassuljon.

Addig is: kortyolj egyet most a kávédból. Ez is egy kis szünet.