Szombat van. Egy olyan nap, amit sokan a pihenésre tartogatnak – én viszont ma mozgalmas szombatot terveztem. Nem csak úgy „elvagyok”, hanem tenni akarok. Elpakolni, kimosni, főzni, egy kicsit rendbe tenni magam körül (és belül is).

Nem mindig vagyok ilyen motivált. Vannak napok, amikor egy bögre kávé után is legszívesebben visszabújnék a takaró alá. De ma más érzés van bennem. Valami pezseg. Talán az, hogy szeretném jól érezni magam a saját teremben, vagy az, hogy végre van egy napom, amikor nem kell időre menni sehova. Csak magamnak szervezem.

És ma ez a nap a rendet rakásról, egy kis házimunkáról, és – nem utolsósorban – a finom, gyors, praktikus ételekről szól.

Reggeli rituálé – kávéval indítva

Mielőtt bármihez hozzákezdenék, mindig kell egy kis nyugalom-perc. Ma is így kezdtem: egy csésze kávéval az ablak előtt, lassan kortyolgatva. Ilyenkor átgondolom, mi vár rám, és belövöm a hangulatot.

Most épp azt éreztem, hogy szívesen rendszerezném a dolgaimat. Nem rohanva, nem listát pipálva, hanem úgy… szívvel. Így született meg a mai mini-terv:

• Mosás – a szennyestartó már könyörög érte
• Rendrakás – legalább a nappaliban és a konyhában
• Főzés – karalábé krémleves és rakott karfiol
• Plusz persze egy kis kávéidő két fázis között

Nem vagyok konyhatündér – de főzni szeretek

Valahogy mindig ambivalens érzéseim voltak a főzéssel kapcsolatban. Nem vagyok az a típus, aki receptkönyvvel a hóna alatt jár a piacra, és órákat tölt a konyhában, csodás fűszerkombinációk bűvöletében.

De szeretek jót enni, és még inkább szeretek praktikusan főzni. Gyorsan, egyszerűen, felesleges stressz nélkül. Nem baj, ha nem tökéletes – csak legyen finom és otthonos.

A mai menü tökéletesen illik ehhez a filozófiához: karalábé krémleves és rakott karfiol a Nosalty-ról választva. Két olyan étel, ami egyszerű, tápláló, és meglepően jól működik együtt.

A rendrakásnak lelke van

Közben pedig – micsoda meglepetés – tényleg nekiálltam a rendrakásnak is. Nem azért, mert muszáj volt. Hanem mert jól esik látni, hogy van kontroll az életemben. Hogy rend van a polcon, el van rakva a ruha, tiszta a konyhapult. A nap végére talán végzek is vele. Nem kapkodom el. 

Van valami nagyon megnyugtató abban, ha az ember környezete rendezetté válik. Mintha a belső világom is egy fokkal átláthatóbb lenne.

Pár törlés, egy kis válogatás, egy zsák kidobásra szánt kacat – és máris könnyebb lesz a levegő.

Kávés szünet – mert megérdemlem

Miután mindent betettem a sütőbe, és a gép is elkezdte a centrifugát, újra leültem egy bögre kávéval. És azt éreztem: ezek a napok valójában nagyon is feltöltenek.

Nem kell nagy dolgokat véghez vinnem ahhoz, hogy elégedett legyek magammal. Egy jó ebéd, egy tisztább nappali, néhány ruhadarab a szárítón – és máris van valami kézzelfogható, amit ma tettem önmagamért.

És tudod, mi a legjobb? Hogy ez a nap nem különleges. Nem történt benne semmi világrengető. Nem utaztam, nem nyertem díjat, nem oldottam meg nagy kérdéseket.

Csak egyszerűen teszem a dolgomat. Otthon, csendben, örömmel. És ezek a napok a legszebbek. Amikor nem kell semmi más, csak egy kis energia, egy kis szándék, és egy kis szeretet a hétköznapi dolgok iránt.

És ha te is ma vagy épp „szorgos üzemmódban”…

Akkor ne feledd: nem kell mindent tökéletesre csinálni. Elég, ha beleviszed önmagad. Ha örömödet leled benne. Ha nem csak túl akarod élni a napot, hanem megélni.

Tedd be a kedvenc zenédet. Kapcsold ki a háttérzajt. Főzz valami finomat – még akkor is, ha nem tartod magad konyhatündérnek. És közben ne felejts el egy kis énidőt is lopni: egy bögre kávéval, egy jó könyvvel, vagy csak pár perc csenddel.

Mert a szombat nem csak a takarításról és a házimunkáról szól.

Hanem rólad.